Hétfő este összeültünk, s kidolgoztuk a "szalamandra-eltávolító tervet". Eszerint szombat reggel a hajnali órákban -hogy a szalamanderek nehogy idő előtt hőgutában kimúljanak - , kihalásszuk őket, joghurtos dobozokba tesszük majd kibiciklizünk a leimeni tóhoz.
Kedden S. terepfelderítést végzett, megkereste a tavat - ami egy forrás.
A leimeni tó - ami egy forrás
Szerdán újabb telefon a természetvédelmi hatóság felé, amelyből kiderült, hogy szalamandráink - helyesebben tavi gőtéink - felnőtté válásuk után elhagyják eddigi helyüket (juhéjjj!!!) és körültekintenek a nagyvilágban. Ekkor megenyhültem, mondván, ha ugyis elmennek, akkor gyerekkorukat még nálunk tölthetik. A meleg miatt megfogyatkozott tócsát - mert odaadó vendéglátók vagyunk - feltöltöttük, s mint aki jól végezte dolgát hátradöltünk.
Pénteken kiderült, talán mégis csak vicces dolog lenne, ha kevesebben lennének nálunk, sőt a leimeniekkel is jót teszünk, meg a gyerköcök is élveznék úgyhogy vigyük ki mégis őket.
Így ma délután 9 gyerek és 5 felnőtt társaságában 9 darab szalamandra útra kelt majd érzékeny búcsút vett egymástól a leimeni forrásnál. A búcsúzás percei - órái - nem voltak stresszmentesek számukra, mert a 9 gyerek mind a 9 szalamandrától szeretett volna személyesen - simogatással - búcsút venni. S. körültekintő papaként most már gumikesztyűvel látta el őket, így én se rettegtem a "vajon mérgező-e a tavi gőte érintése" kérdésen.
A nagy sikerre való tekintettel és a szalamandra-készleteinket látva S. szerint a jövő héten Lóca ovis társainak, majd Béka osztálytársainak, utána akár a cserkészeknek tarthatunk gőteszállítási bemutatót.
Halászás után, szállítás előtt
Útközben I.
Útközben II.
Lóca első búcsúja
Az új otthonban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése