2011. április 29., péntek

Budapest



Amikor otthon vagyunk, a gyerkőcökkel - vidékiként - igazi program HÉV-ezni, meg metrózni, meg villamosozni (na jó, villamos nálunk is van, csak éppen nem sárga).
Így igazi turistaként ismét megmártóztunk néhány órára a budapesti fergetegben.
Először Bazilika (ezzel a kultúrprogramot letudtuk), ami mellett felfedeztünk egy fagyizót, ahol minden gombóc virágformájú volt (sajna fotó nincs, de tényleg látványos és finom, ja és nagyon kedvesek voltak!)
A Bazilika lépcsőjén a fényképezkedőket és egy francia rajzoló pasit nézegetve elnyalogattuk aztán irány a Szabadság tér. Amióta felújították, nem is jártam erre, így csak most láttam, hogy mennyire igényes lett. A sétáló utcák, az üzletek portáljai, az éttermek valóban egy elegáns Budapest képét tükrözik. Nagyon jól éreztem magam.


Aztán a játszótér után a legnagyobb felfedezésünk a Bank Centertől srégen található szökőkút!!!!


Huhh, ez mennyire jó találmány! Persze szabadságra kapcsolt agymunkámnak köszönhetően csak kb. 5 perc után jöttem rá, hogy a szökőkút "szökése" szabályozható. Ugyanis a kúton belül és kívül található bizonyos kockákra lépve a szökőkút bizonyos részéből eltűnik a víz és csak néhány másodperc múlva indul meg újra. Annyira klassz! Ha Pettson nem vonja ki magát, a fiúkkal együtt én is belevetettem volna magam mezitlábastúl!





Nyáron ismét jövünk, de akkor már fürdőgatyákkal felszerelkezve .


2011. április 26., kedd

Remete-hegyi park


Remek erdőt/parkot fedeztünk fel S. szüleinek a segítségével.



Pepec dombok és völgyek, rétek és sziklák meg egy pici dühöngő a Margit kórház felett, tehát ideális helyszín gyerekekkel.




Persze amikor a 10 éves Lili bevitte a 3 és fél éves Pettsont a susnyásba, azaz lementek egy igencsak meredek lejtőn völgybe, meresztettem a szememet, de nagyon vagányok voltak és remekül vették az akadályokat.






2011. április 25., hétfő

Húsvét 2011

Nyulak helyett családom,


és egyéb állatfajták




... sőt még a töröttek is!
Remek keltető a bazsalikommagoknak.



2011. április 19., kedd

A kultikus majom

Béka születése környékén egy bolhapiacon akadtunk rá. Sokáig a polcon üldögélt, aztán a gyerekek növekedésével, meg a költözésekkel, valahogy kikerült a látókörünkből. Néhány hete, ahogy szelektáltam a gyerekek játékait, újra előkerült, s azonnal elfoglalta az őt megillető helyet.


Mindig kedveltem, jó volt ránézni, de nem tudtam, hogy ki áll a gombszemű, mozgatható végtagú lény mögött.


A dán ezüstműves, Kay Bojesen (1886-1958) 1935-ben készített először tárgyat fából, egy valódi tacskót. Egyfelől változatosságot jelentett számára, másfelől kielégítete azt az igényét is, hogy egyszerű formákkal egy kézbe simuló "vidám" tárgyat hozzon létre. A vidámság és "nevetés" volt a vezető motívuma, amelyet ő is gyakran hangoztatott, amikor a fatárgyait érzésekkel , precizitással és humorral töltötte meg.
Például az említett diófa-dakszli, ami várakozásteljesen fordítja fejét jobbra, mintha minden pillanatban repülne a visszahozandó bot.


Nem csoda, hogy a skandináv országokban művei kultikus figurákká váltak. Még napjainkban is majd minden második dán gyerek kap születési vagy keresztelési ajándékként egy-egy Bojesen-majmot.

2011. április 17., vasárnap

Zeneszerszám III. - Kicsi gesztenye - dióból


A kasztanyetta eredetileg Béka műve, az egyik zeneisis foglalkozáson készítették. Aztán Lóca is elkészítette a sajátját, s persze Pettson se maradhatott ki.


Hozzávalók:
- dió
- keménypapír
- ragasztó
- olló
- ceruza


A papírból 18 cm-es csíkot vágunk, széleit lekerekítjük. A diót kettétörjük, majd földiókat a két végére ragasztjuk.


Ki vagyok?



Pakolgattam ezt-azt, aztán kíváncsian vártam, hogy mi lesz belőlük. Szerinted?


Abban mindenki egyetért, hogy madár.
Szerintem francia művészlélek,


de hogy a hátán zsák van-e vagy éppen egy labdát hajít el, megoszlanak a vélemények.


Minden esetre szereti a lovakat!




Lóca papagájra tippel (Pettson is),

pacifista Béka pedig egy ágyút lát benne.


Ő pedig ezüstszínű felhőnek indult...
és időközben egy felborzolt tollú, ivó struccá változott.

Előző életemben...

... pulcsi voltam - nem denevér, beee!


De újjászülettem!
Táskaként!


Így a leragasztózott, kiszakadt, elkopott, leevett ruhák új életet nyernek, s az én szívem se szakad meg, hogy ki kell dobni őket!

2011. április 15., péntek

Óda a pedálnélküli bicikliért - Laufrad - Draisine - balance bicycle - pedálnélküli bicikli

Pettson is elkezdte! Hurrááááá!



Az egyik leghasznosabb dolognak tartom a gyerekek egyensúlyérzésének kifejlődésénél.
Először a 2000-es évek elején találkoztam vele, addig gyerekbicajként csak a támaszos verziót ismertem. A háromkerekű motorral hasítás után Béka életében is megjelent a pedalmentes bringa, amelyről azóta se nem tudok elég ódát regélni. Néhány nap alatt ugyanis minden erőlködés nélkül sajátítják el a gyerekek az egyensúlyozást, ezáltal a kétkerekű pedálos kerékpárra való átállás valóban gyerekjáték. Lócának csak a fék használatával, helyesebben nem használatával volt minimális problémája , de egy "jól irányzott" esés után ez a probléma is megoldódott.



A pedálnélküli kerékpár megalkotója mannheimi Karl Drais, aki 1818-ban jelentette be találmányát. Ennek oka, az 1815-ben az indonéziai szigetvilágban kitört Tambora vulkán folyományaként -globális klímaváltozás - kialakult éhség, élelemhiány és állatelhullás volt.




A "Draisine" az első olyan mozgó eszköz, amelynél két kerék egymás után halad. Ezáltal fedezte fel Drais az addig ismeretlen kétkerék-elvet ( két kerék mely egy nyomot hagy), amely lehetővé tette a lónélküli gyors mozgást.

Néhány sikeres év után a pedálnélküli kerékpár parkolópályára került. Az emberek tartottak az egyensúlyozástól, inkább a biztonságosabbnak vélt háromkerekű biciklit és kocsit választották. Kb. 50 évvel később, a görkorcsolya-pályák elterjedésével változott az emberek hozzáállása, s mindinkább késznek mutatkoztak az egyensúlyozásra. A kerékpárt innetől a francia "vélocipède bicycle“megnevezés alapján" kétkerekű gyorslábnak" hívják.


2011. április 14., csütörtök

Zsírkréta tojáson is

Vicces módon pont előző blogbejegyzésem idején Lócáék ovijukban éppen zsírkréta-olvasztós módszerrel dekorálták a húsvéti tojásokat. Így itthon is kipróbáltuk:


1. Tojásfújás


2. Olvasztás és csepegtetés


3. Lassan kész...


4. Kész!!!

2011. április 13., szerda

Olajfestmény? Csepegtetve?




Igen tetszetős felületet hozhatunk létre zsírkréta és gyertya segítségével.
Persze szülői felügyelet mellett, de kb. 5-6 éves gyerekek minden gond nélkül elkészíthetik.




Hozzávalók:
- zsírkréta
- gyertya

A zsírkrétát a gyertya felett megolvasztjuk, majd a dekorálni kívánt tárgyat összecsepegtetjük. A tárgy mozgatásával a színek összefolynak és rusztikus felületet hoznak létre.
Díszíthetünk vele papírt, meghívót, fatárgyakat, képkeretet, üveget, tükröt. Jó szórakozást!



A fedeles fadobozt Béka készítette, eredetileg az első fogát rejtette mindaddig, amíg Pettson kezébe nem került, amikor is hirtelen - szó szerint - elvitte a fogtündér!


2011. április 12., kedd

Újra szavalóverseny

Amióta lezajlott, azóta az jár a fejemben, hogy mit választanék, ha jövőre mégis elindulnék. (Persze ennek csekély a valószínűsége, mert arra a kérdésre, hogy Mami, te miért nem indultál, még mindig keresem a diplomatikus választ, mivel az igazságot, azaz, hogy a Mamátok fiaim olyan lámpalázas, hogy ha kiáll a színpadra azt se tudja, hogy fiú-e vagy lány, mégse köthetem a orrukra.)
De ha mégis, Dsida Jenőtől választanék, akivel első találkozásom egészen szürreális keretek között történt. A 32-es buszon ülve az orosz nyelvvizsgára készülve a mellettem ülő idős férfi oroszul szólított meg, majd némi beszélgetés után a versekre terelődött a szó. Kérdezte, ismerem-e az arany és kék költőjét? Nemleges válaszomra az alábbi verssel válaszolt:


Dsida Jenő:
Arany és kék szavakkal

Miképpen boltíves,
pókhálós vén terem
zugában álmodó
középkori barát,
ki lemosdotta rég
a földi vágy sarát
s már félig fent lebeg
a tiszta étheren, -
ül roppant asztalánál,
mely könyvekkel teli
s a nagybetűk közébe
kis képecskéket ékel,
Madonnát fest örökké
arannyal s égi kékkel,
mígnem szelid mosollyal
lelkét kileheli:


úgy szeretnélek én is
lámpásom esteli,
halavány fénye mellett
megörökítni, drága
arany és kék szavakkal
csak Téged festeni,
míg ujjam el nem szárad,
mint romló fának ága
s le nem lankad fejem
a béke isteni
ölébe, én Szerelmem,
világ legszebb Virága.

2011. április 11., hétfő

Szavalóverseny és nosztalgiázás





A cserkészek és néhány lelkes mami jóvoltából szombaton szavalóversenyen vehettünk részt. Családunk 3/5-e képviseltette magát az indulók sorában, s egy 2. és egy 3. helyezéssel igen sikeres szereplésnek örülhettünk.
Igazi zsűri, feldíszített emelvény várta a résztvevőket, akik 7 - kor szerinti - kategóriában indultak 3 éves kortól 99-ig. A felnőttek között két amerikai résztvevő is volt, tehát a magyar versmondóverseny hipp-hopp nemzetközivé változott.
Remek szervezés és szokatlanul nyugodt, figyelmes gyerekek voltak jelen. Mindannyian csodálkoztunk, hogy a fiatalok - köztük a kicsik is - igen türelmesen hallgatták végig a többiek produkcióját. Le a kalappal előttük.
Egyetlen egy fájó pontom volt a verseny elején. A zsűrielnök egy másodperc alatt rombolta le a finoman felépített "tornyomat". A verstanulás alatt különösen figyeltem arra, hogy a gyerekekben semmiféle gátlást ne ültessek el. Nem sokkoltam őket a tömeggel, nem ijesztgettem őket lámpalázzal, vagy "mi lesz ha" idétlenségekkel, egyszerűen megtanultuk és elmondtuk a verseket. Amikor is jön a csekély empátiával megáldott idős úr, aki megnyitó beszédében jól ráijesztett a gyerekekre, hogy ha megakadnak, vagy súgni kell nekik, azt ők - a zsűritagok - figyelni fogják, és pontlevonás jár érte, de azért nem kell izgulni, mert ők kedvesek és jó szándékkal vannak irányukban. Köszi!


A sok Arany Laci meg Weöres mellett valódi kuriózum volt a Varró-Dani-féle Maszathegy. Béka Lecsöppenő Kecsöp Benőről, Lóca pedig egy Párizsban és egy Piripócson élő úrról mesélt.

Varró Dani - Lecsöppenő Kecsöp Benő

Jöhet pogácsa, bableves,
veszedelem csak arra les,
ki melegszendvicset kajol -
figyelj te jól
reám:

Ha kérdik, kérsz-e szendvicset,
és azt mondod, hogy rendicsek,
soha ne kérj rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a szendvicsen ő a bökkenő.
Lecsöppen ott, lecsöppen itt,
csupa kecsöp a bőrdzsekid.

Majszolhatsz bármi egyebet,
veszély csak akkor fenyeget,
ha a fogad hotdogra fáj,
hát készen állj,
komám!

Ha kérdik, kérsz-e hotdogot,
jobb, hogyha ezt megfontolod,
sose tetess rá kecsöpöt,
mert lecsöpög,
le ám!

Lecsöppenő Kecsöp Benő,
a hotdogon ő a bökkenő.
Lecsöppen itt, lecsöppen ott,
csupa kecsöp a farmerod.

Mert ő a göcs, a bökkenő,
az új ruhádra csöppenő,
talajt csöpögve megkenő
(holott a hőség rekkenő),
nincs más veszély, csak ő, csak ő:
Lecsöppenő Kecsöp Benő.

2011. április 10., vasárnap

Zeneszerszám No. II




Néhány darab dió, fadarab és némi fonal csodákra képes. Például könnyedén varázsolhatsz belőle egy újabb hangszert a gyűjteménybe.




Hozzávalók:
- fonal
- dióhéj
- fadarab

Fúrd ki a diók héját, fűzd bele a fonalat /kb. 20 cm hosszú/, s ezeket jól csomózd meg a dióhéj belső részén, hogy ki ne csússzon belőlük. A fonalak szabad végét csavard és kösd rá a faágra és kezdődhet a mulatság!