Alkotás. Mikor???

Sajna-bajna, az utóbbi hónapokban csak elvétve. Pedig annyi ötlet és annyi öröm lenne benne. Meg feltöltődés. Várat magára. Azért egy-két üvegmedál vagy bross és marokcica (az ovi javára) mutatóba:

Őszi erdő

Immár 5. napja, hogy ősz van. Tegnap még mindig nem tudatosult bennem, így mezítláb szálltam a kocsiba. HD-ben 6 fok volt, de ahogy közeledtem Mannheim felé egyre csökkent. Mire odaértem 1 fokot mutatott a kocsi hőmérője.

Ma már vettem zoknit, amikor szelídgesztenyét gyűjtöttünk. Őt gyerkőc óriási lelkesedéssel. Ők a termést, én a héját. Terveim vannak. De rettenetesen szúrnak. Talán holnap, vagy holnapután...

Kincs 1. - Péklapátnagyságú levél

Kincs 2. - A péklapát termése

Kincs 3. - Luxuslakás három bejárattal - szerencsére ezt nem hoztuk haza

Pettson a világ tetején

Az egyetlen gyerek, aki szereti, ha fényképezik

Jó kis...

nap, nap, nap.

1. Nyolcassal kezdődik!!!

2. Egy hét után újra van melegvíz!!!

3. Láttam Marius Müller-Westernhagent!!! 90-es évek eleje, Drezda és a Jaja. Ugyan nem énekelt, de azért vicces volt a beszélgetést élőben meghallgatni.

Akciódús nap

Béka tegnap estére alvást szervezett magának, így szinte dőlni látszott a mai bolhapiac, de aztán a két kisebbel mégis nekivágtunk. Gyerkőcökkel kicsit más élmény, de azért így is megérte.

A kincsek, nem kronológikus sorrendben:

Etagiere, 70-es évek és az ajtónálló tehén

Némi bádogdoboz (amit S. nem láthat meg), rajta a rózsaszín polós olasz gigoloval és a Grapette Sodas, amit a tulajdonosa is csak a színe miatt vett meg anno (rokon lelkek vagyunk).

Újabb üvegtál és kanna, mindkettővel speciális terveim vannak ( :-))))

S a végén még szembejött velem 3 anyagtatyó, 1 euroért ajándék + a 40 éves kacsa. Az eladónő kacsintott - Melyiknek lesz?- kérdezte, -Nekem, természetesen! - mondtam, utána már csak szemeket meresztett. Egyébként az állat, ami hihetetlen hangot ad ki magából, is az új project része.

************************************************************************************

Majd felszedtük Jacobéknál Békát, aztán készülődés az esküvőre. Weinheim Hohen-Sachsen - Evangélikus templom, ahol kiderült, hogy az óvonőnket nem is Ildikónak, hanem Ibolyának hívják. Mivel a fél ovi ott volt, így a bensőséges ünnepély inkább emlékeztetett az óvoda udvarára, mint egy esküvőre. Gondolom a következő alkalommal eltekintenek a gyerekek megjelenésétől. A zsibongást és sírást leszámítva gyönyörű volt, sőt amikor magyarul is örök hűséget esküdtek egymásnak, egészen meghatódtam.

Végül kosaraztunk Békával, Lóca és Pettson pedig focizott. Pepec volt 15 év után újra palánkra dobni...