Béka tegnap estére alvást szervezett magának, így szinte dőlni látszott a mai bolhapiac, de aztán a két kisebbel mégis nekivágtunk. Gyerkőcökkel kicsit más élmény, de azért így is megérte.
A kincsek, nem kronológikus sorrendben:
Etagiere, 70-es évek és az ajtónálló tehén
Némi bádogdoboz (amit S. nem láthat meg), rajta a rózsaszín polós olasz gigoloval és a Grapette Sodas, amit a tulajdonosa is csak a színe miatt vett meg anno (rokon lelkek vagyunk).
Újabb üvegtál és kanna, mindkettővel speciális terveim vannak ( :-))))
S a végén még szembejött velem 3 anyagtatyó, 1 euroért ajándék + a 40 éves kacsa. Az eladónő kacsintott - Melyiknek lesz?- kérdezte, -Nekem, természetesen! - mondtam, utána már csak szemeket meresztett. Egyébként az állat, ami hihetetlen hangot ad ki magából, is az új project része.
************************************************************************************
Majd felszedtük Jacobéknál Békát, aztán készülődés az esküvőre. Weinheim Hohen-Sachsen - Evangélikus templom, ahol kiderült, hogy az óvonőnket nem is Ildikónak, hanem Ibolyának hívják. Mivel a fél ovi ott volt, így a bensőséges ünnepély inkább emlékeztetett az óvoda udvarára, mint egy esküvőre. Gondolom a következő alkalommal eltekintenek a gyerekek megjelenésétől. A zsibongást és sírást leszámítva gyönyörű volt, sőt amikor magyarul is örök hűséget esküdtek egymásnak, egészen meghatódtam.
Végül kosaraztunk Békával, Lóca és Pettson pedig focizott. Pepec volt 15 év után újra palánkra dobni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése