11 gyerek, három óra időtartam, jó idő és egy kert. Azt gondolnánk, null Problem. Pedig...
De mindannyian egyben vagyunk, némi sérüléstől eltekintve /Félix Max jóvoltából a trampolinról a csalánbokorban landolt - hólyagok - 20 perc sírás, Atakan orra egy fémtállaltalálkozott Lóca segítségével - orrvérzés - 15 perc szünet/.
A saját gyerekeimet úgy-ahogy már ismerem, persze ők is gyakran tartogatnak meglepetéseket, de idegen fiúk-lányok, akikkel csak köszönés erejéig találkozunk az oviból jövet-menet, macerásabb. Így előre tervezgettem, hogy mi módon lehetne a leghatékonyabban lekötni őket, mielőtt szétverik a házat és visszafordíthatatlanul eluralkodik a káosz.
Négy játékot gondoltunk ki, amelyek remekül működtek, csak rövidek voltak. Tehát legközelebb még több tallonjátékra van szükség.
Amíg a gyerekek gyülekeztek, kiosztottunk ecsetet és festéket, s mindannyian bőszen festeni kezdtek egy kiterített kartondobozt.
Utána következett a kincskeresés. A gyűjtés megkönnyítése véget nyakba akasztható tatyókat varrtam. Béka segítségével halom pénzcsokit rejtettünk el a kertben, aminek csak egy részét találták meg, a maradék a következő lakó öröksége lesz.
Itt ért az első meglepetés, amikor is két vendégünk, mondván, hogy ők most nem éhesek csokira, nem vettek részt a játékban. OK.
Következő műsorszám: horgászás. Teljes siker! A "halak" fakockákból készültek, melyekre félkörbe hajlított drótot rögzítettem bitangerős ragasztóval, a pecabot drótból hajlított horgokból, madzagból és faágakból állt. Hihetetlen lelkesedéssel és igen sikeresen kapkodták ki a halakat a tóból. A nyertes ezután belenyúlhatott egy táskába - szigorúan belekukucskálás nélkül - amibe régi, kidobásra ítélt játékokat pakoltam. Béka csak egynél kiáltott fel, hogy jé, ő ezt ismeri, de a többi neki is újdonság volt -haha.
Pihenésként némi enni és innivaló következett. Frissítőnek Csodanektárt - Rimapénteki Rimai Péntek után - kínáltam, ami meggylé, meggy és fagyasztott málnából készült, és bagette-sajt-fasírt-koktélparadicsom-fogpiszkálóval összefogva falatkákat káposztába töffködve süninek álcázva és tálcán tálalva. Emellett még muffinok és gyümölcs volt az asztalon. Ez az a rész, amit valóban nem kell túlpörgetni, a mamáknak nagyon tetszett, de a gyerkőcöket szinte csak a csodanektár és a muffinon levő gumicukrok hatották meg /amelyek a végére, feltehetőleg Pettson közbenjárásának köszönhetően egytől egyik eltűntek, noha szerinte csak leestek róluk/. Gondoltam még pattogatott kukoricára, de elfeledkeztem róla.
Ezután következett a lisztbombázás. Két hete a cserkészeknél játszották, s éreztem, ezt el kell játszanunk!
Bombarecept: papírzsepibe lisztet kanalazunk, csúcsait összefogjuk és megcsavarjuk. A bombákat kiosztjuk a két csapat között, és indulhat is a játék. Akit eltaláltak, le kell ülnie vagy feküdnie. A cél, hogy egy-egy csapatból többen maradjanak "életben".
Teljes lelkesedés! Olyannyira, hogy újabb fordulót tartottunk.
Volt még célba dobás lego-kockákkal, locsolás, bohóckodás, kertészkedés, talicskázás, bepisilés, fűnyírás, összeveszés, kibékülés, trampolinozás, festés, evés stb.
Meglepett, hogy egy kivétellel a gyerkőcök nagyon rendben voltak, nyugisan és kedvesen viselkedtek. Amire legközelebb - ha lesz legközelebb - figyelni kell, az agresszó-gyereknek olyan játékot kitalálni, ami az ő energiáit vezeti le.
5 óra körül szállingózni kezdtek a szülők, minden gyerkőc megkapta búcsúcsomagját és mi nekiálltunk a romeltakarításnak.
