- Már nekünk is van!!!
Lelkesedett Béka, amikor megtalálta a tóban. Helyesebben a kerti tócsában.
- Háziállatunk!!!
Tavaly ősszel már kihalászott egy ebihalszerűséget, és első ránézésre erre is lazán rámondtuk. Már akkor beletörődtem, hogy jönnek a békák és a kuruttyolás. De figyelmesebben megvizsgálva a farkát leszámítva egyáltalán nem ebihalszerű lényről volt szó, sokkal hosszabb, meg feketébb, a hasa pedig egyértelműen narancssárga. Jajjj!
Ha pókszerű, nyálkás, vagy repülni képes valamivel találkozom, csak magamban veszek nagy levegőt, s igyekszem arcvonásaimat feltűnés nélkül kisimítani, , hogy a gyerekekben semmilyen félelmet ne ültessek el a természettel kapcsolatban. Így ha pók, gyík, bogár, hal kerül a kezükbe, én szívem szerint menekülnék, de jól nevelt mamiként lelkesedem, s csak azután lépek néhány métert hátra.
A kézben tartott állat, amely egészen barátságosan viselkedett (nem ugrált, nem kiabált és nem csinált jelenetet) nagy valószínűséggel egy szalamandraféle. Kértem a gyerkőcöket, hogy ha lehet, ne nagyon zargassák, egy nap bőven elég, ha egyszer kifogják és visszadobják.
A tegnapi hír szerint a tócsa 14 szalamandra lakhelye (kicsit kételkedem, bár ki tudja, hogy van ez náluk).
BREAKING NEWS
A mai napon azonban a szalamandráink egyértelműen elveszítették háziállat státuszukat. Kiderült ugyanis, hogy mérgezőek, elfogyasztásukkor halállal végződik a kaland, s nem csak a szalamandráéval (az ember számára is) - sőt ők néha túlélik és "újjászületve" másznak ki az elejtő állat (pl. óriásbéka) száján. Hogy az érintése mennyire veszélyes, még nyomozom, de az állat méreg kilövelésére képes, akár egy méter távolságra is.
Ui: a saját megnyugtatásomra közlöm, hogy a következő képkockán szereplő gyík nem a mi kertünk lakója. Ő Anyuék háziállata!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése